Apa-lánya bringatúra az autista gyerekekért: július 2021

2021. július 30., péntek

Félúton Rómába - sikeres és forró hetedik napot zártunk!

A mai, hetedik bringás napon elértük a Pó deltáját! Apa és lánya ma 90 km-t tekert rekkenő hőségben a tenger mentén. A Tisza-tavi felkészülő utunk most nyert igazán értelmet, mivel ott pont az ilyen útviszonyokra tudtak felkészülni - tekerés hosszú km-eken át hőségben, árnyék nélkül, víz mellett. A mai nap teljesítménye otthoni mértékkel egy Tisza-tavi és egy Velencei-tavi körútnak felelt meg egy nap alatt kánikulában. Húzós volt!

Az első 15 km-en Jesolo előtt rossz utakon mentek, nem voltak bringautak, ami nehezítette a haladásukat. A forgalommal szemben kellett haladni, veszélyes és félelmetes szakasz volt. Jesolo-tól azonban már bringa-barát volt az út. Onnantól kezdve kabócák zenéje (Apa szerint rock&roll üvöltése) kísérte őket.

Végigtekertek a velencei lagúnát a tengertől elválasztó lido-n, 35 km-en keresztül bringáztak egy földsávon, mindkét oldalukon a tengerrel. Igaz, hogy a tengert nem látták itt 😊 A kompokon annál inkább, négy alkalommal is komp vitte őket át a szigetek között.

A napok ugyan kezdenek összefolyni a fejükben, de ez nap, a Lido-s tekerés emlékezetes marad, különlegesen nap volt, mindent kihívásával együtt.

A mai túra 90 km lett, így a teljes táv a hetedik nap végére 645 km!

Hátravan még ugyanennyi 😊 Holnap folytatjuk!

Köszönjük hogy velünk vagytok! 💙

Sikeres hatodik bringanap - 113 km tekerés az Alpoktól a tengerig

A hatodik bringás nap reggelén egy klassz kis olasz kempingben ébredtünk, ahol az esti hatalmas vihar után friss levegő és az Alpok hegyei vettek minket körül.

indulás a kempingből

Gemona-ból indulva pár perc alatt csodálatos tájakra érkeztek.

a távolban egy Bambi :)

egy kis kitérő - Cornino-tó az Alpok lábainál - egy tengerszem

A Fiume folyómeder mentén tekertek egész nap, ami egy időszakos folyó, most épp a folyómederben lehet gyűjtögetni az emlékkavicsokat!

Lélegzetelállító látvány!

Fiume folyó medre

persze azért folyókat is átszeltek

Hamar elhagyták az Alpok hegyeit, és annak ellenére, hogy a hegyekből a tengerhez tartottak, sok emelkedő volt ezen a napon is. És mivel hőségben, árnyék nélkül tekertek, így együtt elég nehéz terep volt. (Zsuzsi szavaival élve totál szívás volt 😊) A nap legnagyobb kihívása mégis a talaj volt nekik, kavicsos utak, murva, ezen bringázni nem nagy élmény. A táj viszont ma is csodálatos volt - szinte egész nap gyümölcsösök, kukoricaföldek között tekertek a síkságon, a távolban az Alpok hegycsúcsaival.

távolban az Alpok hegycsúcsai

gyümölcsösök: szőlő, körte- és almafák

A nap felén összefutottunk egy ebédre: az első igazi olasz spagetti egy eldugott kis olasz falu kisvendéglőjében. Isteni élmény volt :)

Az út során vadászgépek kísérték őket, az is nagy élmény volt :)

Az út vége viszont nagyon nehéz volt már nekik, kimerülten, több, mint 100 km után futottak bele egy 4 km-es drámai autós forgalomba Caorle városa előtt. Ez nagyon leszívta őket, de sikerült beérniük Caorle-ba és várta őket a tenger!

Caorle-ban két éjszakát töltünk egy apartmanban - köszönjük Lola és Nóri 💙

Este még tettünk egy sétát a tengerparton, ezzel zártuk a napot!

Mint tudjátok, nemcsak bringázunk! A bringaúttal egy jótékonysági adománygyűjtésünk is folyik, amivel 3 autista iskolai csoportnak és 11 auti lakóotthonnak gyűjtünk támogatást. Végtelenül boldogak lennénk, ha Dani, Marci és Csongi osztályának és a lakóotthonoknak kerekebbé tehetnénk egy kicsit a világot. Nem csak óriáslabdával, könyvekkel és játékokkal, hanem az összefogás erejével! A támogatás teljes összege nekik megy, köszönjük, ha Te is segítesz benne!

A támogatói oldal itt elérhető, egyszerű és gyors bankkártyás fizetéssel vagy banki utalással (11600006-00000000-84576530 - Autistic Art Közhasznú Alapítvány, megjegyzés: Apa-lánya bringatúra 2021).

💙 Segíts, hogy segíthessünk! 💙

2021. július 29., csütörtök

5. nap - üdvözlet olasz földről!

Az ötödik napot egy csodálatos kis tó mellől indítottuk, ahonnan a bringások kora reggel indultak, hogy a tervezett több, mint 100 km-t teljesíteni tudják (spoiler: sikerült nekik :))

indulás a kempingből

kemping tó

Első körben bepótolták azt a 30 km-t, ami az előző nap kimaradt az eső miatt és így az osztrák-olasz határig, Tarvisio-ig a teljes távot teljesítették. A Dráva mente gyönyörű volt. Jó volt megpihenni és tejet inni a partján.

Az első szakasz után Villach-ban sikerült megoldanunk a covid teszt problémáját. Nem érkezett meg az eredmény előző nap emailen, ezért vissza kellett mennünk a teszt állomásra Villach-ba, ami nekünk így, hogy minden pillanatban máshol vagyunk, kicsit nehezített terep volt. Aggódni a teszt miatt azonban kár volt, határellenőrzés ugyanis nem volt. A határmenti kávézóban mi is az őrökkel együtt kávéztunk :)

első olasz cappuccino

A határtól az Alpok-Adria kerékpárúton elindulva jött egy meredek kaptató Tarvisio-ig a déli napsütésben, majd egy gyönyörű gurulás és tekerés Gemona-ig.

A vonatmániások (és ugye az autik azok, így Apa is) értékelni tudják, hogy mi egy kisvasút pályáján mentünk le, viadukt-alagút-viadukt egymás után. Ebből majd egy kisfilmet is vágunk össze nektek.

A töri fetisisztáknak pedig készítettünk egy külön képet 30+ km-re az osztrák határtól. Az első, aki megmondja, hogy hol készült a kép, kap egy doboz vaniliás karikát :)

A családoknak nagyon ajánljuk ezt a bringautat Tarvisio-tól egészen Moggio-ig, ami egy 45 km-es gyönyörű szakasz. A hardcore bringásoknak pedig a Villach-Gemona szakasz egy csodás de kemény napot kínál.

MIre Apa és lánya este befutottak az új kempingbe, már állt a sátor és várta őket terített asztal :)

És végül a nap Srava képei a mai 102 km tekerésről:

💙 Segíts, hogy segíthessünk! 💙

2021. július 28., szerda

4. nap - 80 km egy más szemszögből

Üdvözletem. Ez a poszt most kicsit különbözni fog a többiektől, mert nem ugyanaz a szerzője. Zsuzsi vagyok (mármint a fiatalabbik, a Szani), de mivel anya teljesen kimerült, ezt a feladatot inkább átvállaltam.

Szóval a tegnapi, azaz a negyedik bringázós nap.... Hogy őszinte legyek, már kezdenek összemosódni a fejemben a napok, de ezt talán még el tudom különíteni. Mivel át kellett kellnünk az Alpokon (és ez csak a bejegyzésekben tűnik könnyűnek, a valóságban szitkozódtunk rendesen) puzzle szerűen tettük meg az utat. Néhány szakaszt az egyik, néhányat a másik irányba, és a kronológiával is bekavartunk kicsit (magyarul: nem sorban tettük meg a szakaszokat). Reggel kocsival mentünk arra a pontra, ahonnan tegnapelőtt is indultunk, azonban ezúttal a másik irányba indultunk el. Kivételesen nekem is volt térképem (már amíg rá ne jöttem, mennyire meríti a telefonomat), ami külön bónusz volt az első szakaszon, mivel így nem kellett azon aggódnom, hogy apa megint ott felejt valahol. Ez a szakasz viszonylag problémamentesen telt, csak kicsit áztunk meg, és dél körül már meg is érkeztünk a kempingbe, ahol segítettünk anyának berendezni a sátrat. Szegényke teljesen kifáradt, estére már fájt a térde a sok kuplongozástól.

Úgy egy óra múlva indultunk a következő szakaszra. Ez a rész ultra szívás volt (már bocsánat a kamaszos megfogalmazásért). Bár eleinte még bíztatónak is tűnt a lejtő, azonban nem számoltunk a szakadó esővel. Ezúttal szó szerint kell érteni a "bőrig áztunk" kifejezést. Esőkabátban és esőnadrágban indultunk el, de tíz km után, amikor leálltunk, legalább fél liter vizet öntöttem ki az (egyébként vízálló) cipőmből. Merőben új élmény volt úgy biciklizni lejtőn, síkon és emelkedőn egyaránt, hogy nem láttam ki a szemüvegem mögül. Nem mondom, érdekes volt.

Villach-ig mentünk, ahol egy gyors ebéd után (amit anyáék a mekiben, én pedig az autóban töltöttem el), és száraz ruhákba vedlés után elmentünk COVID gyorstesztre. Már én is megkaptam mind a két oltást, de még nem telt el 14 nap a második óta, ezért kellett a teszt a határátlépéshez. Volt egy kis probléma az eredmény igazolásával, de azt ma már megoldottuk.

Mivel ekkor még csak úgy 50 km körül járhattunk, úgy döntöttük, folytatjuk. Immáron száraz ruhákban (és a forgalommentes szakaszokon zenével a fülemben) indultunk tovább. Bár a korábbi napokhoz képest ez nem tűnik nehéz napnak (összesen kb. 80 km-t mentünk), mégis az volt. Kimerültek voltunk, idegesek, és még mindig vizesek. Bár anya sem csattant ki az örömtől, így hát egyszerűbb elkönyvelnem egy "mindenkinek rossz kedve van" napnak. Nehogy valaki azt higgye, hogy panaszkodok, csodaszép helyeken jártunk (bár azért a mai szerintem még szebb volt, de erről másik posztban). Ami bennem nagyon megragadt, hogy az egyik faluban két lány előttünk az úton lóháton közlekedett. Úgy vélem, ez kellően visszaadja a faluk feelingjét. A faluk között pedig a szántóföldeken annyi kukoricát láttam, mint amennyit életemben talán még soha.

Az utolsó km volt a lenehezebb. Emelkedők (méghozzá meredekek) és technikai problémák (apa ideges volt, ráadásul a lánca is leesett) törtek borsot az orrunk alá. De aztán végre irány vissza a kempingbe.

Becslésem szerint ez a kis bejegyzés kétszer-háromszor olyan hosszú lett, mint amilyeneket anya szokott írni. Tényleg elég ennyi, ma már lebicikliztem több mint 100 kilómétert és már mennék olvasni. További szép napot!

És akkor jöjjenek a képek!