2020. július 26., vasárnap

A Tulipános kerten túl...

Mindig is kíváncsiak voltunk arra, hogy Danival és az ő autizmusával hol vannak a határaink. 
Családunk sok külső segítséggel önerőből idáig tudott eljutni. Bringával, sátorral Veresegyháztól el egészen Amszterdamig, a Tulipánoskertig és az Északi tengerig. Együtt, családként itt értük el azt a pontot, ahonnan már nincs tovább. 


Innen már másra, másokra is szükségünk lesz ahhoz, hogy tovább léphessünk. Hogy Dani is tovább léphessen. 
Innen rá kell bízunk őt másra - olyanokra, akik a Tulipános kerten túl ismerik a tengert. Az oly csodálatos, ám sokszor zavaros és félelmetes tengert. Amiben olyan könnyen el tud veszni az ember... 

Az Autistic Art olyan otthonokat támogat, amelyek segítenek a Tulipános kerten túli világban. Ezek az otthonok jól ismerik a miérteket és hogyanokat  akkor is, amikor a szülők már kifogytak belőle. 
Egy család ideális esetben meg tudja teremteni azokat a feltételeket, amelyek egy autizmussal élő gyerek felneveléséhez szükségesek - egészen az iskola végéig ez az út sok kihívással és támogatással ugyan, de teljesíthető. Segít az ovi, az iskola, sok-sok jó ember. A szülők kijárják azokat az utakat, amelyek a fejlesztésekhez, a mindennapi élethez szükségesek. Út közben pedig sok mindent sajnos el kell engednünk, magunk mögött hagynunk - munkát, barátokat, közösségeket. De a cél tiszta és egyértelmű. 
Megyünk - jó esetben együtt családként - egészen a Tulipános kertig. És ott vár minket a kérdés: hogyan tovább? 
Ma Magyarországon az autizmussal élők jövője az iskola után nem megoldott. A felnőtt autisták egyszerűen eltűnnek a rendszerből. Alig van lehetőségük munkára, megélhetése, lakhatásra, fejlődésre. És ha autizmusuk értelmi fogyatékossággal is párosul - ahogy legtöbb esetben - a család lényegében belerokkan ebbe a feladatba segítség nélkül. 
Ezért köszönjük az Autistic Art Alapítványnak, hogy évek óta azon dolgozik, hogy az ehhez hasonló nehéz helyzetbe került családoknak segít a lakóotthonok támogatásával.

az Autistic Art Alapítvány által támogatott autista lakóotthonok 

Hiszen az, ha egy autista egy ilyen lakóotthonba bekerül - és bent is tud maradni, ha az otthon működése biztosított - az nemcsak az ő életét, hanem családja életét is sínre teszi. 
Ezért támogatjuk mi is az Autistic Art Alapítványt ezzel a bringa úttal! És ezért kérjük mi a Ti támogatásotokat! Mert nem az alapítványt segítjük ezzel. Hanem az otthonokban elő sok autista embert és az őket támogató családokat. 
Az otthonok támogatására a gyűjtés hamarosan véget ér. Eddig a cél 49%-a gyűlt össze. 
Kérünk Titeket, Téged, hogy ha teheted, segíts ebben a jó ügyben Te is. Sok kis támogatás csodákat tehet -  hogy a Tulipános kerten túl is legyen ÉLET 💙


💙 Köszönjük, hogy továbbra is velünk tartotok ezen a csodálatos úton! 💙


2020. július 21., kedd

CÉLBA ÉRTÜNK!!! Üdv a Tulipános kertből! 🚲💙🚲

SIKERÜLT! Tíz nap bringázás, 875 km két keréken és Apa és lánya elért a Duna forrásától Amszterdamba, a Tulipánoskertbe és az Északi tengerhez!


Óriási teljesítmény, nagyon büszke vagyok rájuk! ❤️ 

Ma délelőtt Amszterdam volt az első cél. Szani és Zsuzsi természetesen bringával mentek be, mi Danival autóval és metróval, villamossal, busszal. 



A Tulipán múzeumnál találkoztunk és jól felszerelkeztünk tulipán hagymákkal🌷🌷🌷


Persze csavarogtunk is egy jó nagyot Danival. Mivel ma volt Dani névnapja is, még egy játékbolt is belefért az amszterdami sétába. 😎


Amszterdam és a tulipánok után pedig elindultunk az út utolsó szakaszára, az Északi tenger partjára, hogy ezzel lezárjuk ezt a fantasztikus utat! 




Azt hiszem, 875 km után megérdemelték a tengerben fürdőzést is ❤️

💙💙💙

Köszönjük, hogy velünk tartottatok! Nagyon sokan segítettetek minket ezen az úton, voltak, akik jó tanáccsal,  volt aki szállással és sokan vittétek hírét utunknak! Köszönjük! 
Sokan vagytok, akik már támogattátok az autista lakóotthonokat az Apa-lánya bringatúra nevében! 
Most, hogy az út végére értünk, szeretnénk mindenkinek szívből megköszönni minden segítséget és támogatást! 
Ha pedig úgy érzitek, hogy Ti is szeretnétek a jó ügyünk mellé állni, nagyon köszönjük, ha hírét viszitek ennek a kalandnak és hatalmas köszönet, ha a támogatásotokkal segítitek az Autistic Art Alapítványt, hogy a lakóotthonoknak kitűzött 3.300.000 Ft-hoz minél közelebb tudjuk őket juttatni! 

💙 Köszönjük 💙







2020. július 20., hétfő

Nem volt túl messze a híd... 🚲💙🚲

Átléptük a 800. km-t. Ebben a mai nagy ugrásban nem a távolság volt nehéz, hanem a folyamatos ellenszél. De a hollandok olyan körülményeket teremtettek, olyan kerékpárutakat építettek, amelyek a folyamatos 15-17 km/h ellenszél nehézségét minimalizálni tudták. 


Hihetetlenül sok biciklis van mindenfelé, akik úgy haladnak,mintha csak elektromos bringákkal mennének. Pedig nem (csak)... 
Minden autós kerékpáros is, így ők is pontosan tudják, hogy mit kell tenni, hogy megkönnyítsék a biciklisek útját. Ez nekik is érdekük, hiszen a tömött utak nem jók senkinek. 

Még a hídon is átkeltünk. Nekünk nem volt túl messze 😉

Nijmegen-i híd 

A mai kempingünkért jól megküzdöttünk mi is Danival. Tudtuk, hogy a hollandok szeretnek kempingezni, na de hogy ennyire! A tizenötödik kempingben volt hely, de megérte!


A sátrunk mellett patak, legelésző lovak, a távolban szélmalom és a nagy csend ♥️ A szép dolgokért tényleg érdemes küzdeni!
És biztos vagyok benne, hogy Szani és Zsuzsi is így éreznek - ez az utuk, amiben a mai 115 km-es teljesítményükkel már 815 km-nél járnak, nehéz és küzdelmes, de egy olyan élmény, amire életük végéig szép emlékekkel fognak visszagondolni.

Végre itt vagyunk Amszterdam határában és holnap elérjük a Tulipános kertet is! Sajnos a tulipánok nem júliusban nyílnak, de igyekszünk, hátha a kedvünkért néhányat megőriztek 💙

Danival mi nagyon élveztük a napot, ez a csodaszép környezet neki is bejön 💙 Főleg, mert az Amszterdami gépeket jó közelről láthatja 😊

Az otthonoknak is próbálunk közben segíteni a gyűjtéssel. 
Segíts nekünk Te is, ha teheted, vidd hírét ennek a jó ügynek, és ha belefér, támogasd Te is az otthonokban elő auti gyerekeket!

💙 Köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok! 💙

2020. július 19., vasárnap

Üdvözlet Holland földről 💙

Ma végre elértünk Hollandiába, heuréka :)


A bringások ma is csúcson teljesítettek, közel 100 km-t tettek meg ma is. Ez már a nyolcadik tekerős napjuk volt, 700 lebringázott kilométernél járnak. 


Hogy ez a lány honnan veszi hozzá az erőt, nem tudom... Szani is nagyon jól bírja, jelenleg ő van jobb állapotban. Zsuzsin már nagyon látszik a kimerültség, de ezt a két napot még simán végig fogja tolni. Nagyon büszke vagyok rájuk ❤️




Hollandiában végre meglelték az első szélmalmot is 😎


Mi Danival ma jó sokat autóztunk, hiszen a bringások 3 napi útját kellett megtennünk. Persze nekünk könnyebb volt 😊
Hollandiába érve Danival csavargogtunk egy jót egy erdőben. Ami egyébként pont úgy nézett ki, mint egy magyar erdő 😊


Mivel még 130 km-re vagyunk Amszterdamtól, még két nap tekerés vár rájuk. Holnap egy Amszterdamhoz közeli kempinget keresünk és kedden fogjuk elérni a tengert!
A bringások küldik nektek ezt a dalt, ami a mai napjukat tökéletesen leírja. Hallgassátok szeretettel ❤️


Az otthonoknak a gyűjtésünk újra elcsendesedett, reméljük, hogy az út végére új erőre kap! Segíts nekünk Te is, ha teheted, vidd hírét ennek a jó ügynek, és ha belefér, támogasd Te is az otthonokban elő auti gyerekeket!

💙 Köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok! 💙

2020. július 18., szombat

Holnap elérjük Hollandiát 💙🚲🚲💙

Szani és Zsuzsi ma remek tempóban tettek meg több, mint 90 km-t, így ma este a holland határtól kb. 40 km-re szállnak meg, Düsseldorf déli részén. 
Csomagokkal felszerelkezve is 16 km-es átlagsebességet hoztak ma, ki is fáradtak rendesen. Már reggel nagyon kimerülten indultak útnak, Zsuzsi miatt aggódtam is kicsit, mert már látszik rajta a fizikai fáradtság. De fejben nem adja fel, nagyon erős lány ❤️


Ma keresztül szelték a Ruhr vidéket, és Köln kellemes meglepetés volt nekik, szép helyeken jártak ma is. 


Eddig már kb. 600 km van a hátuk mögött két keréken, ez volt a hetedik tekerős napjuk. 


Még két vagy három nap és elérjük Amszterdamot és a tengert, de holnap már a tervek szerint Hollandiában éjszakázunk.
Közben nekünk Danival nagyon kellemes napunk volt, itt maradtunk a Rajna menti kempingben, Dani az egész napot a medencében pancsolva töltötte.


 Szerelembe is esett egy kislánnyal, egész nap együtt játszottak, jól elbeszélgettek - hogy milyen nyelven, azt nem tudom 😍
💙💙💙💙💙💙💙
Szorítsatok nekünk, hogy az utolsó pár nap is sikeres legyen! A jó ügyünket pedig terjesszétek, és ha tehetitek, támogassátok az Apa-lánya bringatúra jó ügyén keresztül az Autistic Art Alapítvány kezdeményezését! Eddigi utunk során kb. 240.000 Ft-ot sikerült össze gyűjtenünk a lakóotthonok számára, köszönjük Nektek! 

💙 Köszönjük, hogy velünk tartotok! 💙 

2020. július 17., péntek

Pihenőnap Apa-lánya módra 💙🚲💙

Ma a bringásaink pihenőnapot tartottak. Ez náluk azt jelentette, hogy csak 63 km-t tekertek 5 óra alatt, majd vonattal vissza jöttek a kempingbe. Az út során a 6 nap alatt eddig több, mint 500 km- tekertek. 




A mai éjszaka már a harmadik volt a sorban, hogy eső áztatott minket. Nehéz így indítani a napot, minden vizes körülöttünk, a sátorban alig lehet mozogni, hogy ne csurogjon be a víz. Emellett egyre jobban fáradunk, kivéve Danit, aki persze még most is ezerrel pörög minden percben 😊
Most két éjszakát megint ugyanott töltünk, így a sátor állítás és bontás ma szerencsére elmaradt. 😊👍
Dani már napok óta kérte, hogy menjünk vonatozni, így ma miután alább hagyott az eső, elsétáltunk a szomszéd településre és felszálltunk az első vonatra. Egy óra múlva megérkeztünk Remagen városába, ahol egy jót csavarogtunk, fagyiztunk. 


Aztán vissza jöttünk és irány a medence, ahonnan persze csak nagy nyafogás és duzzogás árán tudtam őt záráskor kiszedni 😂 Szóval igazi kalandos, szuper fiús napja volt ma ❤️
Holnaptól megint külön leszünk a bringásoktól, mivel a következő szakaszon kevés kemping van. Mi maradunk itt vasárnapig, ők pedig tovább indulnak és bíznak a szerencsében, hogy találnak helyet éjszakára. Düsseldorfban Zsuzsi egy német barátnőjét is meglátogatja, ha jó időben érnek oda. Legközelebb már holland földön találkozunk velük - a tervek szerint... 
Egyszóval jól vagyunk, egyre fáradtabban ugyan, de jó erőben. Szani és Zsuzsi jól bírják a tempót, de még hátravan vagy 300-400 km. Drukkoljatok nekik, hogy kitartsanak! 

Kértétek, hogy a gyűjtésről is több szót ejtsek itt.  11 autista lakóotthont szeretnénk segíteni azáltal, hogy ezzel a bringaúttal gyűjtünk nekik támogatást. Nehéz helyzetben vannak, ebben a zűrös időszakban sok máshoz hasonlóan persze. Mi azért őket szeretnénk segíteni, mert tudjuk jól, hogy egy autista gyerek tanítása, fejlesztése, közösségbe integrálása milyen sokba kerül - figyelem, energia és sok - sok pénz. És akárhogy is szeretnénk elkerülni, de tudjuk jól, ha mi már nem leszünk, Dani is egy ilyen otthonban fogja a jövőjét megtalálni, ha az önálló életre nem sikerül felkészítenünk őt a következő évek során. Ez minden sérült gyereket nevelő család örök félelme, ez alól mi sem vagyunk kivételek. 
💙💙💙💙💙💙💙💙💙💙💙

Így hát hajrá, drukkoljatok nekünk, hogy a következő 4 napot sikerrel teljesítsük, terjesszétek ezt a jó ügyet és ha tehetitek, támogassátok az Apa-lánya bringatúra jó ügyén keresztül az Autistic Art Alapítvány kezdeményezését! Eddigi utunk során kb. 230.000 Ft-ot sikerült össze gyűjtenünk a lakóotthonok számára, köszönjük Nektek! 

💙 Köszönjük, hogy velünk tartotok! 💙 



2020. július 16., csütörtök

Áttörés a Rajnán - túl vagyunk az út felén 🚲💙🚲

Szani és Zsuzsi ma is erejük teljében tolta végig a napot, több, mint 100 km-t tekertek ma is. Frankfurt déli részéről indultak és egész nap a Rajna mentén, a folyó parton bringáztak, lélegzetelállító környezetben.


Volt ma egy közös esésük is, egy fa kikezdett velük és egymásban buktak, de szerencsére kis karcolással megúszták. Zsuzsi közben majdnem defektet is kapott. Szani bringáján pedig behajlott valami, de egy kalapáccsal rendbe is tette 😁


Danival mi is útra keltünk ma, három órát utaztunk, hogy a mára kinézett kempingbe elérjük. Miután délelőtt elhagytuk az ipari vidéket, a Rajna mentén annyira szép volt végig az út, hogy nem kis kihívás volt a vezetésre koncentrálni. 
Dani egyébként ma nagyon boldog volt, élvezte, hogy csak ketten vagyunk. Egy kemény kiakadása azért ma is volt, amikor az út felén sikerült összefutnunk a bringásokkal. Mivel annyira csak én voltam a mai történetben a kis világában, ezt a találkozást nagyon nehezen élte meg, volt sírás, dühöngés, így elég rövidre sikerült a találkozás 😪

Ez volt az ötödik bringás napunk és elértük az út felét - innentől visszaszámlálunk! 
Ma az okosóra kicsit bohóckodott, ezért a napi utat két részletben rögzítette :


Az otthonoknak a gyűjtésünk ma még elég csendes volt, reméljük, hogy hamarosan újra erőre kap! Segíts nekünk Te is, ha teheted, vidd hírét ennek a jó ügynek, és ha belefér, támogasd Te is az otthonokban elő auti gyerekeket!

💙 Köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok! 💙

2020. július 15., szerda

Eső után mindig kisüt a nap 💙

A tegnapi bejegyzésünk után sokan kerestetek meg ötletekkel, jókívánságokkal, amik nagyon jól estek, köszönjük! 
A jó ügyünket is tovább lendítettétek, amiért nagyon hálásak vagyunk és a gyerekek nevében is szívből köszönjük! Messze még a cél, nekünk is és az otthonoknak szánt célösszeg eléréséig is, de haladunk és ebben Nektek is fontos részetek van! 


A természet csodákra képes, ma az esőnek köszönhetően végre pihenni is tudtunk. Mondjuk nem olyan kényelmes egy kis sátorban zuhogó esőben minden mozdulatra figyelve két gyerekkel órákat eltölteni, de a pihenés most nagyon jókor jött! A napról napra vándorlás kimerített engem is, Danit is. Ő néha nagyon hiányolja az otthont és a kutyákat, de mindig megbeszéljük, hogy mennyi van még hátra és elfogadja, megnyugszik. Büszke vagyok rá. 💙

A bringásaink ma csak 2 óra körül tudtak útnak indulni az eső miatt. Így is megtettek több, mint 70 km-t. Az utuk végén már nehezen bírták, gyors tempót diktáltak, hogy a kimaradt délelőttöt be tudják hozni. 



Az éjszakát ma külön töltjük, mivel mi nem bontottunk sátrat esőben, inkább Danival itt maradtunk a tegnapi kempingben és délután miután előbújt a nap is, órákon át élveztük a Rajna parton való fürdőzést, kavicsvár építést és a pizzát 😎

pizzázunk és élvezzük a napsütést a Rajna partján
 

Szani és Zsuzsi este fél 8 körül érkeznek be a kempingbe, valahol tőlünk kb. 55 km-re és reméljük, hogy még helyük is lesz a kempingben. Nem mindig sikerül előre leszerveznünk a szállást, minden igyekezetünk ellenére sem. Ilyenkor csak reméljük, hogy szerencsénk lesz. Ahová most tartanak, az mára már  a B terv, az első kempinggel nem volt szerencséjük.
Ha itt sem lesz, akkor jön a C terv, ami mi vagyunk, egy telefon és már indulunk is értük és hozom őket vissza a ma megtett útjukon 😊 a mi kempingünkbe.
Update: sikeresen beértek, Frankfurt-tól kb. 10 km-re délnyugatra találtak maguknak kempinget. 

A gyerekeknek az auti otthonokban továbbra is gyűjtünk, segítsetek minket benne, ha tehetitek! 💙 Eddigi utunk során már 195.000 Ft-ot adtatok össze a 11 autista lakóotthon számára, amit szívből köszönünk minden támogatónknak! Ne felejtsétek, ha sikerül eljutnunk a célul kitűzött Tulipános kertbe, egy csomag igazi holland tulipán hagymával fogunk nektek kedveskedni, amit köztetek sorsolunk majd ki! 🌷🌷🌷


💙 Köszönjük, hogy velünk vagytok! 💙

2020. július 14., kedd

Amikor két világ találkozik 💙

 Vannak napok, amikor az autizmus olyan erősen meghatározza az életünket, hogy másnak nem is marad hely. Ez egy ilyen nap volt...
Mivel reggel nagyon szép helyen ébredtünk, Dani nem igazán értette, hogy miért is kell tovább állnunk. 


Ha az ő világában élnék, valljuk meg, én sem érteném... 
De én a saját világomban kell, hogy intézzem a napi dolgainkat és abba nem fért bele a tóban fürdőzés még tovább és tovább, vég nélkül. 
Így hát ma nem keveset keménykedett velem a fiú... Jóindulattal nevezhetjük ezeket hisztinek is, de ha bevállaljuk a valóságot, akkor jól tudjuk, hogy ezek olyan autista összeomlások, amiket ő maga sem tud irányítani... Csak jönnek, sokszor minden előjel nélkül és helytől, időtől függetlenül magával sodornak - őt is és engem is. 
Nem vagyok naív, számítottam erre, tudtam jól, hogy lesznek ilyen pillanatok minden nap. De ma órákat kaptam belőle... 
Azért írtam most le Nektek ezeket, hogy Ti is egy kicsit belelássatok abba, hogy milyenek a mindennapjaink azon túl, hogy fantasztikus helyeken járunk. 
Szerencsére itt, a Rajna mentén értik, hogy nem a biciklizés a legfárasztóbb az utunkban. Az emberek itt abszolút megértőek és támogatóak, amikor észreveszik, hogy mi egy kicsit mások vagyunk, egy kicsit zűrzavarosak. 

esti fürdőzés a Rajnában

Közben a bringásaink hasítanak, ma is összehoztak 95 km-t. Büszke vagyok rájuk - megint, minden nap. 
Eddig a három nap alatt 270 km-t tekertek, ha ilyen tempóban mennek tovább, 6 nap múlva Amszterdamról is láthattok képeket. 





Holnap esős napunk lesz, lehet, hogy nem haladunk a tervek szerint, de az esős pillanatoknak is meglátjuk a szépségét 💙

Az autista otthonok részére a gyűjtésünk sajnos két napja teljesen leállt. Szomorú vagyok miatta, mert szeretnénk nekik segíteni. Ha van ötletetek, hogy hogyan tudnánk feléleszteni, írjátok meg, minden ötlet jól jön! 


💙💙💙 Köszönjük, hogy velünk vagytok! 💙💙💙


2020. július 13., hétfő

Egy százas a Rajnánál 🚲💙🚲

A második tekeréssel töltött napon sikerült a száz kilométert teljesíteniük, büszke vagyok rájuk! Az idő igaz, hogy szeles volt és az út egyharmadán nem volt aszfalt, de ez rajtuk nem fogott ki. 





Kora délután az út felénél találkoztunk a Rajna partján, igazán szép volt ott piknikezni együtt. 


A nap második felében Szani és Zsuzsi a Rajna mentén bringáztak. A Rajna ez a szakasza nagyon hasonlít a Duna Szlovákiai szakaszára, de mégis az volt a feltűnő, hogy mennyire kék a vize 💧
A sátorral ma is megküzdöttem, ezen a terepen nagyon nehéz sátrat állítani, de szerencsére van segítségem 😂💙

Az út során eddig 110.000 Ft-ot sikerült az auti lakóotthonoknak gyűjtenünk. Köszönünk minden támogatást, hiszen az otthonokban lakó auti gyerekeknek minden forint hatalmas segítség. 
Kérlek Te is segíts minket, hogy a gyerekeknek minél több támogatást tudjunk gyűjteni! 
💙💙💙 Köszönjük 💙💙💙












2020. július 12., vasárnap

Minden kezdet nehéz...

A bringásaink 9 és fél órával indulás után, 8 óra tekeréssel a hátuk mögött beérkeztek a kempingbe, ahol már állt a sátor :)


Fárasztó 80 km van mögöttük, sok-sok emelkedővel, hiszen ma 1500 métert tettek meg felfelé is. A térképen is látszik, hogy a Fekete erdőben való tekerés kihívásokkal jár! 


Ez volt a legnehezebb napjuk, de sikeresen teljesítették. Büszke vagyok rájuk! 



Holnaptól már könnyebb terep vár rájuk. 
A gyerekek leszavazták azt, hogy Franciaországon át menjünk holnap, így maradunk német földön. 

A 11 autista lakóotthonnak eddig 90.000 Ft gyűlt össze a mi utunk által. A mai gyűjtésünk sajnos nem haladt semmit, de tudjuk, minden kezdet nehéz, és nem csak a bringásainknak. Ők holnap is nyeregbe szállnak! Ha Te támogatásoddal tudod segíteni jó ügyünket, itt tudod megtenni:


Köszönjük, hogy velünk vagytok, holnap újra jelentkezünk! 💙

Első uticél - a Duna valódi forrása

Végre elérkezett a nagy nap, Szani és Zsuzsi egy fázós éjszaka után reggel útnak indultak. Zsuzsit rendesen megkínozta az éjszakai 8 fok a sátorban, de erős lány, a bringázás biztos átsegíti majd őt ezen. Mi Danival még a kempingben élvezzük a tópartot, a napsütést, az élet apró csodáit. 


Ha minden jól megy, kora délután találkozunk a bringásokkal annál a forrásnál, ahol a Duna valóban ered. A Breg forrás melletti kápolna a találkozási pontunk. A tegnap esti Duna forrás Donaueschingenben a turista buszos forrás volt, de mi látni szeretnénk az igazit is 😎
💙💙💙💙💙💙💙💙💙💙💙

A gyűjtésünk jól halad, köszönünk minden segítséget és támogatást. Ha Te is szeretnéd ezt a jó ügyet támogatni, itt teheted meg!


Kérlek, hogy a támogatáskor a "Személyes üzenet" részbe írd be: "Apa-lánya bringatúra", és aktuális Facebook bejegyzésem alatt is írj nekem 1-2 szót! Vagy csak küldj egy 💙-t! A bringások mindig nagyon örülnek a friss híreknek, hogy hogy halad a jó ügyünk. 

💙 Köszönjük, hogy velünk tartotok! 💙

2020. július 10., péntek

Hegykő és az első kilométerek

Tegnap délután megérkeztünk barátainkhoz Hegykőre.


Saci és Marci évtizedek óta a barátaink, ők voltak 22 éve az esküvői tanúink is. Nagyon jó volt újra látni őket és végre bepótolni a régóta tervezett sörözést is! ❤️
Gergő és Bence, akiket születésüktől láttunk felnőni már túlnőttek rajtunk, minden értelemben, de hát ez az élet rendje...
Marci olyan jó fej volt, hogy a Fertő tavi esti bringázásunkat meg is örökítette, Gergő pedig - a budapesti Fazekas gimi stúdiójának diákvezetőjeként - egyből össze is dobott nekünk egy rövid kis videót az utunk első kilométereiről. Köszönjük fiúk! 😊 


Hegykő nem csak most jelentette nekünk az első kilométereket. Három évvel ezelőtt Szani és az akkor 12 éves Zsuzsi itt kezdték meg közös bringázásukat. Akkor három nap alatt kerülték meg a Fertő tavat. Erre az útra mindig úgy emlékeznek vissza, hogy nagyon kemény napok voltak, szívta őket a nap, a szél, az emelkedők... Mégis milyen szép családi hagyomány nőtt ki belőle ❤️

🚲🚲🚲🚲🚲🚲🚲🚲🚲

A mai napunk utazással telik, késő délután érkezünk meg a Duna forrásához a Fekete erdőbe. A sátorverés után egy családi bringázással szeretnénk a napot zárni, hogy végre közösen is lássuk, honnan is ered a Duna. 

💙💙💙💙💙💙💙💙💙

A tegnapi bejegyzésünket már több, mint 750-en olvastátok, és a jótékonysági gyűjtésünk is jól indult, első nap már 40.000 Ft-ot dobtatok össze a 11 autista lakóotthon számára. Mindenkinek szívből köszönjük a támogatást! 💙
Messze még a cél - nekünk is és az Autistic Art-nak is. Mi igyekszünk ügyesek lenni, ti pedig ha tehetitek, segítsetek minket és az Autistic Art csapatát, de első sorban az otthonokban lakó autista gyerekeket és felnőtteket ebben a jó ügyben! 
Köszönjük 💙


Kérlek, hogy a támogatáskor a "Személyes üzenet" részbe írd be: "Apa-lánya bringatúra", és ha van kedved, aktuális Facebook bejegyzésem alatt is írj nekem 1-2 szót! Vagy csak küldj egy 💙-t! A bringások mindig nagyon örülnek a friss híreknek, hogy hogy halad a jó ügyünk!