Mivel reggel nagyon szép helyen ébredtünk, Dani nem igazán értette, hogy miért is kell tovább állnunk.
Ha az ő világában élnék, valljuk meg, én sem érteném...
De én a saját világomban kell, hogy intézzem a napi dolgainkat és abba nem fért bele a tóban fürdőzés még tovább és tovább, vég nélkül.
Így hát ma nem keveset keménykedett velem a fiú... Jóindulattal nevezhetjük ezeket hisztinek is, de ha bevállaljuk a valóságot, akkor jól tudjuk, hogy ezek olyan autista összeomlások, amiket ő maga sem tud irányítani... Csak jönnek, sokszor minden előjel nélkül és helytől, időtől függetlenül magával sodornak - őt is és engem is.
Nem vagyok naív, számítottam erre, tudtam jól, hogy lesznek ilyen pillanatok minden nap. De ma órákat kaptam belőle...
Azért írtam most le Nektek ezeket, hogy Ti is egy kicsit belelássatok abba, hogy milyenek a mindennapjaink azon túl, hogy fantasztikus helyeken járunk.
Szerencsére itt, a Rajna mentén értik, hogy nem a biciklizés a legfárasztóbb az utunkban. Az emberek itt abszolút megértőek és támogatóak, amikor észreveszik, hogy mi egy kicsit mások vagyunk, egy kicsit zűrzavarosak.
esti fürdőzés a Rajnában
Közben a bringásaink hasítanak, ma is összehoztak 95 km-t. Büszke vagyok rájuk - megint, minden nap.
Eddig a három nap alatt 270 km-t tekertek, ha ilyen tempóban mennek tovább, 6 nap múlva Amszterdamról is láthattok képeket.
Holnap esős napunk lesz, lehet, hogy nem haladunk a tervek szerint, de az esős pillanatoknak is meglátjuk a szépségét 💙
Az autista otthonok részére a gyűjtésünk sajnos két napja teljesen leállt. Szomorú vagyok miatta, mert szeretnénk nekik segíteni. Ha van ötletetek, hogy hogyan tudnánk feléleszteni, írjátok meg, minden ötlet jól jön!
💙💙💙 Köszönjük, hogy velünk vagytok! 💙💙💙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése