A kilencedik nap a szélsőségek napja volt. Előző nap nem sikerült Bologna-ba bejutnunk a forgalom miatt, ezért ma délről próbáltuk meg megközelíteni a várost Toscana felől. Ezért felmentünk Toscana hegyei közé (igen, hegyes :)) és begurultunk Bologna-ba. Azért így is sok tekerés és emelkedés jutott a mai napba.
Viszont a mai célt nem sikerült teljesíteni, csak kb. 65 km-t (az óra is később indult). Reggel 7-kor indultunk a kempingből a Szani által kinézett toscanai hegyre, amit végül 1 órakor (!!!) öt óra autózás alatt találtunk meg. Totális eltévedések, félelmetes szűk hegyi kavicsos utak, ahonnan vissza kellett fordulnunk, mert életveszélyesek voltak. Itt a Google térkép is többször elkavart minket. Szóval a délelőtt totál szívás volt és ezt mindannyian nehezen viseltük. Főleg én, már kimerülten nagyon féltem, hogy ezeken a szűk hegyi utakon vezessek vissza.
Szerencsére autóutuk végén valahol egy hegyi kis faluban találtunk egy igazi olasz kisboltot, ahol isteni kenyérlepény, prosciutto és cappuccino visszahozta belénk az életet.
olasz reggeli ebédidőben egy eldugott kis hegyi faluban
Ám így a délelőtti bringázás elmaradt, csak 1 óra körül szálltak nyeregbe.
indulás valahonnan Toscana-ból
Onnantól könnyű volt a bringások útja, olyan gyorsan letekerték a 65 km-t Bologna-ig hogy mi Mártival egy rövid toscanai tájban való gyönyörködés után nem is tudtuk őket utolérni.
20 perc pihenő a toscanai "dombok" között
Mentségünkre szóljon, a kis utakon 30-50-es sebhatárok és sok kamera van, ami Szaniéknál kattant is egyszer, de én nem voltam ilyen bátor 😂.
A mai napon Zsuzsi is fáradt, kimerült volt, próbáltuk is rábeszélni egy kis extra pihenőre, de nem hagyta magát. Nagyon szívós és makacs lány, de tartunk attól, hogy ha nem méri fel a határait jól, baj lehet. De 16 éves kamasz, nehéz rá hatni no... 🤔 megy a saját feje után :)
No meg persze az apja után, aki minden este 1-2 órát tölt a következő nap megtervezésével, hogy a ma délelőttihez hasonló eltévedéseket elkerüljük :)
Bolognában csavarogtunk egy kicsit Mártival, amíg a bringások befutottak. Ilyenkor mi nem igazán a turista helyeket keressük, sokkal inkább csak érezni szeretnénk a hely hangulatát. Végül este 6 körül 65 km után befutottak a bringások is Bologna főterére, ahol már vártuk őket.
Ott aztán még egy rövid csavargás és egy cappuccino is belefért. Zsuzsit pedig, aki igazi Sherlock Holmes rajongó, elvarázsolta az utcai bolognai művészet :)
Este 7 körül mentünk vissza a kempingbe, felkészülni a következő, tizedik napra.
Fizikailag ez volt talán a legkönnyebb, ám lelkileg a legnehezebb napunk. Mindannyian kimerültek vagyunk már. Tavaly az északi-tengeri utunkon ezen a napon már célba értük és másnap indultunk haza. Most még 5 nap előttünk van, de szerencsére Márti tartja a lelket mindannyiónkban! 💓
Mint tudjátok, nemcsak bringázunk! A bringaúttal egy jótékonysági adománygyűjtésünk is folyik, amivel 3 autista iskolai csoportnak és 11 auti lakóotthonnak gyűjtünk támogatást. Végtelenül boldogak lennénk, ha Dani, Marci és Csongi osztályának és a lakóotthonoknak kerekebbé tehetnénk egy kicsit a világot. Nem csak óriáslabdával, könyvekkel és játékokkal, hanem az összefogás erejével! A támogatás teljes összege nekik megy, köszönjük, ha Te is segítesz benne!
A támogatói oldal itt elérhető, egyszerű és gyors bankkártyás fizetéssel vagy banki utalással (11600006-00000000-84576530 - Autistic Art Közhasznú Alapítvány, megjegyzés: Apa-lánya bringatúra 2021).
💙 Segíts, hogy segíthessünk! 💙
