Meghívhatunk egy közös bringázásra a Dunakanyarba? - Részletek itt!

A római utunkra a következő felkészülő kerekezésünkre is várunk! 

Időpont: május 29. szombat, indulás 10.30-kor Szob vasútállomásáról. Érkezés a városligeti Királydombra kb. 16.45-kor. 

Gyertek velünk Ti is! Bárhol be és kiszállhattok, vagy akár végig is tekerhettek velünk!  Útközben meglepetések várnak! 😂

A tervezett 68 km-es út:

Szob - Zebegény - Nagymaros - Vác - Göd - Dunakeszi - Budapest/Városliget

Ahol becsatlakozhattok:

• A szobi révtől indulunk 10:45-kor (vonat infó lentebb!)
• A váci révhez 1 óra körül érkezünk, ahol lesz egy rövid pihenő, finom pogácsázás, majd 13:30-kor indulás tovább! Szob és Vác között a távolság kb. 30 km, többen jeleztétek, hogy ezt szeretnétek letekerni velünk!
• A váci révtől 13:30-kor indulunk, majd Gödön keresztül Rákospalota-Újpest vasútállomásra érkezünk 4 óra körül. Ez a táv is kb. 30 km lesz.
• Ha  csak Pesten tekernél velünk, gyere 4-re Rákospalota-Újpest vasútállomásra. Innen a Hősök tere és a Királydomb már csak 7,5 km, várhatóan 16:45-17:00 között érünk a célba! 

A teljes táv 68 km, nagyon szép környezetben, jó kerékpárutakon. Egymást be fogjuk várni az egyes pontokon, tehát nem kell aggódni a sebesség miatt!

🚆Ha vonattal jönnétek, a Nyugatiból a vonat 9.07-kor indul, 10:24-kor ér Szobra.

Veresegyházról a vonat 8:49-kor indul Vác felé, onnan átszállás a szobi vonalra, ami 10:24-kor ér Szobra. 

Mi ott várunk Titeket a szobi vasútállomáson, majd onnan megyünk a szobi rév találkaponthoz.

FONTOS: ha vonattal jösztök, a kerékpár jegyet vegyétek meg hamarabb, mivel a MÁV ezek alapján tud helyet biztosítani a bringáknak!

Ha szívesen csatlakoznátok, keressetek, egyeztessünk! Az esemény itt is megtalálható, akár itt is visszajelezhetsz!

A hegymenetek most nem fognak minket visszafogni 😇

És a lényeg: gyertek KÉKBEN, hiszen ezzel az úttal is szeretnénk, hogy az autizmus elfogadása természetessé váljon társadalmunkban! 

Apa és lánya a hónap témája a Kistérség magazinban!

A kerékpározás egyre népszerűbbé válik, és az idő tavasziasra fordultával még nagyobb számban megjelennek a bringások az utakon. Nem csoda, hiszen ez a sport egészséges, a jó levegőn tekerni és közben a tájban gyönyörködni pedig dupla örömforrást jelent. Vannak azonban, akik még nagyobb élménnyé teszik a kerékpározást, mert nem önmagukért, hanem egy jó cél érdekében pattannak nyeregbe évről évre. 

Szani Ferenc és lánya, Zsuzsi idén már negyedik alkalommal vágnak neki Európa útjainak, hogy akciójukkal a figyelmet az autizmusra irányítsák, és adományokat gyűjtsenek az autista gyerekek és lakóotthonok számára. 

A Kistérség magazin áprilisi számának fő témája az Apa-lánya bringatúra, egy cikk a veresegyházi családról, akik saját érintettségüket képesek mások javára fordítani.

Hogyan jöttünk mi ki a fényre 💙

Az Apa-lánya bringatúra által képviselt jó ügy, az autizmussal érintett gyerekek és fiatal felnőttek társadalmi elfogadásának és támogatásának segítése egyre több emberhez jut el. Ez nagyon fontos, hiszen az érintett családoknak nem csak a mindennapi autizmussal kell megbirkózniuk, hanem a társadalom kirekesztésével is. 

A legtöbb auti gyereket nevelő család az első években "elbújik" a társadalom szeme elől. Vannak, akik éveken keresztül nem mutatják meg magukat, úgy érzik, hogy egy kacifántos gyerekkel ők csak teher a többi ember számára. Aztán szép lassan, évek alatt sikerül egyfajta "rinocérosz bőrt" kifejleszteniük magukban, és az innen-onnan érkező kritikus vagy "jószándékú" megjegyzéseket megtanulják kezelni. Ez is egyfajta személyiségfejlődés - a szerencsésebbek egész jól haladnak vele, a kevésbé szerencsésebbek pedig továbbra is elkerülik a játszótereket, az embereket, a társasági életet, sokszor még a barátok is megkopnak...

Mi is sokszor megkaptuk Dani eddigi 13 éve alatt, hogy neveljük már meg ezt a gyereket, miért így viselkedik, milyen szülők vagyunk mi... Nehéz ezeket jól kezelni, sokszor bennem, bennünk maradtak ezek a tüskék még sokáig. És persze mi sem kapunk felmentést minden hibás szülői döntés alól az autizmus miatt (és persze miért is kellene), mégis jó érzés azt látni, hogy a minket körülvevő társadalom évről évre elfogadóbb. Egyre többször érezzük azt, hogy nem néznek minket marslakóknak, nem néznek ránk ferde szemmel, amiért a fiunk épp egy kicsit zűrzavaroskodik :)

Apa és lánya bringatúráját is egy hasonlóan érzelmes eset motiválta.  Egy iskolai tornaórai baleset után az akkor 12 éves lányunk, Zsuzsi egy igencsak bántó megjegyzést kapott a tanárától. És ha az ember lányát lebénázzák - főleg, ha azt egy tanár teszi- akkor bizony tenni kell valamit. Ezért Zsuzsi - azon túl, hogy a következő tanévet már magántanulóként kezdte meg - elhatározta, hogy megmutatja, bizony többet tud, mint amit kinéznek belőle. Apjával bringára szálltak és első lendületből körbetekertek a Fertő tavon - 13 évesen. Azt követően pedig nem volt megállás, jött Passau, aztán a Duna forrása és a Fekete erdő, tavaly pedig Hollandia és az Északi tenger - mindezt két keréken. Idén pedig a cél Róma, 1300 km két hét alatt.

Közben pedig mi is éltük a mindennapjainkat az autizmus nevű bolygón és minden nap megküzd(ött)ünk a démonjainkkal. Daniról már egyévesen éreztük, hogy nem minden kerek, kétévesen egy fejlesztő felmérésen mondták ki először, még nem hivatalosan, hogy autista, majd 3 évesen kapott diagnózist. Az autizmus mellett megnyertük még az enyhe értelmi fogyatékosság és hiperaktivitás kártyákat is. Talán a  hiperaktivitás az, ami a mindennapokat kihívássá teszi nekünk, ezt volt a legnehezebb megszokni, elfogadni - állandó pörgés, zaj és kiszámíthatatlanság. Bevallom, nekem 5 évembe telt, mire túljutottam az első sokkon. Öt év kellett nekem ahhoz, hogy újra embernek érezzem magam és tisztán tudjak szembenézni a feladattal. És ahhoz is kellett ennyi idő, hogy újra el tudjuk kezdeni felépíteni a családot. Egyik legnagyobb kihívás volt ez - egy élhető, élvezhető élet a család minden tagja számára. Persze nem mindig sikerül, de igyekszünk és úgy érzem, hogy jó úton vagyunk 💙. 

 

Szombathely és Mosonmagyaróvár között 165 km teljesítve 🚲💙🚲

A római útra való felkészülő túránk második napja is sikerrel zárult!

Reggel a bringások esőben ⛈ és szélben indították a napot, de két óra esős tekerés után az égiek megkegyelmeztek nekik és onnantól már csak a széllel küzdöttek! A nap végére elérték a 58 km távot, így a két nap alatt 165 km-t bringáztak! 😎

Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy milyen sokan jöttek azért, hogy velünk együtt tegyék meg az út utolsó részét. Így a mára tervezett 50 km-t a végén megtoltuk még egy kis közös bringázással Hédervár és Mosonmagyaróvár között, egy kis lipóti kitérővel. Igazi örömbringázás volt néhány lelkes mosonmagyaróvári családdal és baráttal együtt. Köszönjük nekik, hogy velünk tartottak! 💙

A nap végén a mosonmagyaróvári Éltes EGYMI csapata várt minket egy fantasztikus terülj-terülj asztalkámmal. Sok-sok házi süti, zsíros kenyér és meleg tea fogadott minket, életmentő volt és nagyszerű érzés, hogy ilyen sok embert megmozgatott a bringatúránk és a jó ügyünk! 

Szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett ebben az útban, aki segített minket a bringaút során és tett azért, hogy a legvégén a két iskola auti gyerekeinek egy kicsit fényesebb legyen a jövő! Köszönet érte! 💙

A mai utunk:

Indulás: Bősárkánytól Hédervárig

2. szakasz: Mosonmagyaróvár és Hédervár között

Záró közös örömbringázás Hédervár és Lipót között

Az első napról itt olvashattok!

Köszönjük, hogy velünk tartottatok! 
🚲💙🚲

Sugárzó repceföldek és csodaszép napsütés a felkészülő túra első napján

Első nap teljesítve, 107 km tekerés csodaszép tájakon és sugárzó napsütésben!

Nagyon kedves csapat fogadott minket reggel, köszönjük a szombathelyi ELTE-SEK és az Aranyhíd EGYMI csapatának a meleg szívű indítást és a kék szíveket 💙

Az útnak négyen vágtak neki, Tibi barátunk mutatta az utat, Márti pedig egy 16 colos (kemping biciklinél kisebb) bringával tolta végig az első 95 km-t. Szuper volt, hogy velünk tartottatok! 😎

Márti és Tibi 

Az első 20 km kemény volt az erős szél miatt, de utána belelendültek és meg se álltak Fertődig, ahol várta őket egy finom ebéd 😊

Mivel holnap eső kísér majd minket, ma a bringások igyekeztek kimaxolni a napot. Az utolsó tíz km majdnem dugába dőlt, mivel Dani 11 óra után nem bírta tovább, de végül barátaink segítségével ezt is megoldottuk és sikerült elérni Bősárkányt, így ma 107 km-t tekertek.

107 km teljesítve

Holnap esőben es erős szélben bő 50 km vár még ránk.

A mai utunk két részletben:

Köszönjük, hogy velünk tartottatok! 🚲💙🚲

Felkészülés a római útra - Bringázzatok Ti is velünk május első hétvégéjén!

Május első hétvégéjén újra felkészülő útra indulunk! Gyertek Ti is velünk!

A Zalaegerszegről Rómáig tartó bringaút 1300 km-e még egy edzett és gyakorlott sportolónak is nagy kihívás. Apa és lánya azonban nem sportolók, ezért nagyon fontos számukra az, hogy az útra fokozatosan felkészüljenek - mind fizikailag, mind szellemileg. 

Zsuzsinak a szellemi felkészülés könnyen megy, neki mindig fejben dől el a dolog! Elmerül a saját világában és onnan nem tudja kizökkenteni Őt egy száz km-es tekerés :) A fizikai felkészülés annál keményebb, főleg így iskolaidőben. 

Ezért fontos nekünk ez a május 1-2.-re tervezett 150 km-es bringaút. Szombathelyről szombat reggel 7.30-8.00 között indulunk az Aranyhíd EGYMI elől. 

A tervezett utunkat itt találjátok! Bárhol becsatlakozhattok, akár csak egy rövid távra is!

Katt a képre!

Útvonalunk: 

Első nap, szombat: Szombathely- Söpte- Vasasszonyfa- Tömörd- Csepreg- Szakony- Gyalóka- Salamonfa- Sopronhorpács- Völcsej- Röjtökmuzsaj- M85 felüljáró- Fertőszentmiklós- Fertőd. 

Második nap, vasárnap: Fertőd- Bősárkány- Tárnokréti- Lébény- Mecsér- Ásványráró- Hédervár- Darnózseli- Halászi- Mosonmagyaróvár

Az utolsó 25 km kemény lesz az erős ellenszél miatt. Mosonmagyaróváron az ÉLTES EGYMI csapata vár majd minket.

Nagyon örülnénk, ha minél többen csatlakoznátok hozzánk! Keress minket és megbeszéljük, hogy hol, mikor számítsunk rátok! És ami a legfontosabb: gyertek KÉKBEN, hiszen utunkkal az autista gyerekeket és az autisták társadalmi elfogadását szeretnénk támogatni! 💙

Katt a képre!

A krumplinyomó 💙

Minden család életében vannak szent és sérthetetlen dolgok ☺️ Nekünk ez a krumplinyomó. 

Hallgassátok szeretettel a mi történetünket, amit Imre Hilda írónő hozott életre és Szrna Krisztián mondott el. Köszönjük nekik! 💙 

Kattints a képre a novella meghallgatásához!